Lássuk be, ezek a beszélgetések nem ritkán olyan nehézkesek, mint egy foghúzás, és mintha harapófogóval kellene minden egyes szót kihúzni a gyerekekből. De egyáltalán miért nem hajlandóak arra, hogy maguktól is elmeséljék az aznapi élményeiket? És hogyan lehetne hatékonyabban válaszadásra sarkallni őket? Madeleine Fraser, az Ausztrál Katolikus Egyetem klinikai szakpszichológusa éppen ezt a témát tárja fel a The Conversation oldalán publikált cikkében.
Ezért nem szeretnek a gyerekek beszélgetni
„Az iskola megterhelő lehet – a legkülönfélébb társas, tanulmányi és fizikai követelményekkel” – hangsúlyozza Fraser. Hozzáteszi, bármennyire is egyszerűnek tűnik, valójában közel sem könnyű őszintén válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen volt aznap az iskola, hiszen ehhez a gyereknek egy sűrű nap megannyi eseménye közül kell felidéznie a legrelevánsabbakat. Másfelől azt sem szabad elfelejteni, hogy a kicsik egyes történések kapcsán amiatt is habozhatnak a beszámolóval, mert tarthatnak attól, hogy az majd esetleg dühöt, aggodalmat vagy egyéb negatív érzelmet vált ki a szülőből.
Ugyancsak lényeges szempont, hogy a gyerekek általában éhesen és fáradtan érnek haza az iskolából. Jó eséllyel így inkább akörül forognak a gondolataik, hogy mit lehetne uzsonnázni, nem pedig a beszélgetésen. E ponton érdemes felidézni Abraham Maslow 20. században élt pszichológus híres elméletét, amely hierarchikus módon rendszerezi az emberi szükségleteket. Ez az úgynevezett Maslow-piramis, amelynek minden szintje az alatta lévő szintekre épül. Így aztán az olyan fiziológiai szükségletek, mint az éhség és az evés, mindenkor megelőzik a fontossági sorrendben a szociális szükségleteket, mint a családdal, szülőkkel való kapcsolattartás.
Végezetül hozzátartozik az összképhez, hogy a gyerekek úgynevezett tudatelmélete még éppen fejlődik ebben a korban. Ez azt jelenti, hogy nem feltétlenül tudják kitalálni, mi járhat a másik fejében. Magyarán nem mindig értik, szüleik egyáltalán miért kérdezősködnek az iskolai élményeikről, vagy hogy mire kíváncsiak tulajdonképpen.
Így készülj fel szülőként a beszélgetésre
Mielőtt még feltennéd gyermekednek a nagy kérdést a délutáni találkozáskor, érdemes lehet néhány egyszerű szempontot magadban átgondolnod. Fraser szerint akadnak ugyanis olyan tényezők, amelyek által elősegítheted, hogy a beszélgetés tényleg informatív irányt vegyen, és ne torkolljon céltalan faggatózásba.
- Gondold át, hogy mit szeretnél a beszélgetéssel! Konkrét információk érdekelnek? Vagy egyszerűen csak szeretnél kapcsolatot teremteni gyermekeddel? Utóbbihoz az is elég, ha csak annyit mondasz neki, amikor találkoztok az iskola kapujában vagy otthon, hogy: „örülök, hogy újra látlak”. Ha viszont kíváncsi vagy valamire, akkor próbálj célzottan, minél közvetlenebbül arra rákérdezni, megkönnyítve ezzel a válaszadást. Ha például szeretnéd tudni, hogy hogy sikerült egy dolgozata, akkor kérdezz rá arra, és ne csak egy általános kérdést tegyél fel arról, hogy mi mindent tanult aznap.
- Fontos az időzítés. Ahelyett, hogy rögtön letámadnád a kérdéseiddel gyermeked, amikor hazaér, hagyj neki egy kis időt, amíg akklimatizálódik. Hadd egyen valamit, játsszon kicsit a kedvenc játékaival, és ha már nyugodtak a körülmények, oldottabban fog beszélni az aznapi élményeiről is – például a vacsoraasztal mellett, vagy akár másnap reggel iskolába menet az autóban. Hasznos lehet az is, ha kialakítotok otthon egy családi rutint: az úgynevezett rózsavacsorát. Ennek lényege, hogy mindenki az asztal körül megoszt egy kellemetlen és egy kellemes élményt a napjából, ahogy a rózsának is egyaránt vannak szúrós tövisei és gyönyörű virága.
- Fordíts gondot a körülményekre! A szemtől szembeni kommunikáció sokszor stresszt és nyomást generál, ezáltal olyan érzést kelthet, mint egy rendőrségi kihallgatás. Nem véletlen például, hogy a pszichológusok is rendszerint úgy helyezik el irodájukban a terápiás székeket, hogy azok ne közvetlenül egymással szemben álljanak, hanem egy kisebb szöget zárjanak be. Bármennyire is egyszerű ez a trükk, valójában nagyon hatékony abban, hogy nyugodt atmoszférát teremtsen, ahol könnyebb még a nehéz érzésekről is beszélni. Mindezek fényében jó ötlet lehet, ha olyan helyzetek, cselekvések közben érdeklődsz gyermeked napja felől, amikor nem közvetlenül egymással szemben álltok: séta vagy vezetés közben, vagy amikor a konyhában főzöl, ő pedig az asztalnál játszik a legójával. Segíthet továbbá, ha először te mesélsz neki valamit a napodból, mintát adva neki arról, hogyan is zajlik egy ilyen beszélgetés.
Beszélgetés közbeni attitűd
Ha már sikerült szóra bírnod gyermeked, fontos, hogy a beszélgetésben is meg tudjátok tartani a bizalmas és komfortos hangulatot. Fraser ehhez az alábbi négy tanáccsal szolgál.
Ez is érdekelhet
- Hallgasd meg, amit mond! Különösen akkor légy nagyon figyelmes, ha gyermeked maga kezdeményez beszélgetést. Tedd félre a telefont, vagy bármit, amivel éppen foglalkozol, és hagyd, hogy kifejezze, amit szeretne. Segíts neki, ha nehezen találja a megfelelő szavakat, fogalmazd nyugodtan át az általa elmondottakat, ha nem vagy biztos benne, hogy jól értetted. Ebből ő is tanul, egyben azt az érzést kelti benne, hogy odafigyelsz rá és megérted. Ne feledd: ha valami fontos dologról szeretne beszélgetni, de azt érzi, hogy nem támogatod őt vagy nem figyelsz oda rá, akkor a jövőben is nehezebben fog nyitni feléd.
- Légy együttérző és kíváncsi! Nyilván erős szülői ösztön, hogy megvédjük gyermekeinket mindentől. Egy-egy beszélgetés során viszont nem kell mindenáron megoldást találni a gondjaikra, vagy kioktatni őket bármiről. Olykor sokkal szerencsésebb, ha egyszerűen csak csendben hallgatod gyermeked, és érdeklődbe teszel fel kérdéseket. A kíváncsiság révén kimutathatod, hogy törődsz vele, egyben lehetőséget adsz neki arra, hogy megélje saját érzéseit ahelyett, hogy szülőként megmondanád, hogyan kell éreznie. Ha például arra panaszkodik, hogy az egyik osztálytársa nem engedte meg neki, hogy vele játsszon a szünetben, akkor kérdezd meg, hogy milyen érzéseket keltett ez az eset benne, ne pedig felcsattanj az adott osztálytársat korholva.
- Ismerd el, ha valamiben jól gondolkodik, jót cselekszik! Fontos, hogy felismerd azokat az erős készségeket és értékeket, amelyek a gyermeked által elmesélt történésekben rejlenek. Ha ezekre szülőként magad hívod fel a figyelmét, az segít fejleszteni az önértékelését. Maradva az előbbi példánál: ha azt fejezi ki, hogy feldühítette, amikor az osztálytársa elutasította a közös játékot, akkor mondhatod, hogy: „úgy hangzik számomra, hogy azért voltál feldúlt, mert fontosnak tartod a tisztességet”.
- Kövesd nyomon az eseményeket! Nyilván felnőttként sokszor elárasztanak minket a hétköznapi problémák, fontos azonban, hogy ha gyermeked egy jövőbeli esemény kapcsán beszél arról, hogy izgatott, esetleg aggódik, akkor később se felejts el rákérdezni, hogy végül hogyan sikerült megoldania az adott helyzetet. Ha például részt vesz egy tanulmányi versenyen, és izgul amiatt, hogy milyen eredményt tud majd elérni, akkor tartsd fejben, hogy mikor lesz a verseny, és kérdezd is meg tőle utólag, hogy hogyan vette az akadályokat. Ezzel szintén megmutathatod, hogy odafigyelsz arra, amit mond, és motiválhatod, hogy a jövőben is megossza veled az érzéseit, élményeit.
„Valójában nincs csodamódszer: minden beszélgetés legalább annyira egyedi, mint amennyire a résztvevői azok. A legjobb tehát, ha bátran mersz kísérletezni a felsorolt ötletekkel, és magad tapasztalod ki, mi az, ami működik közted és gyermeked között” – zárja gondolatait Madeleine Fraser.
Munkamániás lehetsz? Ez a teszt segít eldönteni
Legjobban: